feszekreszek

A Fészkes Fenegyerekek


Leave a comment

Inspirációk és úttörők a dizájn világában

Most egy picit eltérek a szokásos témánktól – aka hol tartunk és milyen tanulságokat szűrtünk le – és elkanyarodok egy olyan irányba, ami szerintem mind a személyes mind a szakmai szférában meg kell legyen: az INSPIRÁCIÓ.

Ez a szó eleve varázslatos, mert lefedi a vállalatfejlesztés két legfontosabb elemét. Ott van benne a ráció, ami valamilyen tudatos gondolkozás vagy cselekedet. Itt biztos minden pénzügyes és vállakozó a képernyőbe bólogatva ért majd egyet. De jó az ha csak ez érvényesül? És tényleg? Háát, a jó és a rossz hír az, hogy az emberi természet  nem tud csak és kizárólag racionális lenni! Akkor működik jól, ha ennek a rendszernek szerves része az inspiráció. Csíkszentmihályi szavaival élve:

“Az intuícióra is támaszkodnunk kell, hogy a változásokat már a bekövetkezésük előtt érzékeljük; empátiával érthetjük meg a világosan nem kifejezhető információkat; bölcsességgel vehetjük észre a látszólag össze nem függő jelenségek közötti kapcsolatot; és kreativitás tesz képessé minket a problémák újszerű megfogalmazására és a váratlan, új helyzetekben új szabályok létrehozására.”

Váratlan és újszerű! A közelmúltban két ilyen találkozásunk is volt; maga volt az ihlet.

Múlt csütörtökön Rácz Anikónál töltöttük a délelőttöt, aki a Hannabi – the sofa taylor megálmodója és tervezője. Ha nagyon röviden kellene őt bemutatnom azt mondanám róla: bölcs, tudatos és szárnyal a munkájában. Egy egész délelőttön át csak beszélgettünk. Micsoda időpazarlás, mondaná ráció. Micsoda dimenziók! lelkesedne inspiráció. Anikó csak mesélt, mesélt és mesélt… önzetlenül, mindenféle szerepjátszás nélkül. Ami elsősorban összeköt minket az az alapkoncepciónk. Ő is, mi is design termékeket készítünk kis mennyiségben, tudatosan, megrendelésre és kiváló minőségben. Fontos számunkra a fenntarthatóság, a vevőinkkel való személyes kapcsolat és a tömegtermelésből adódó pazarlás elkerülése. 

Érdekes volt figyelni két csodás ember és tervező egymásra találását… és persze örültem hogy a találkozás visszaigazolt bennünket: a FészekRészeknek van jogosultsága, az igény egyre nő. A Hannabi egy olyan trend úttörője, ami felismerte hogy egyre több ember igénye saját magához szabva kialakítani az otthonát, és egyre több ember keres alternatívát a sablonos bútorok kiváltására. Lassan lelassulunk, újra megtaláljuk azt a vezérelvet hogy vegyünk, fogyasszunk kevesebbet, de tartósat és személyre szabottat. Megjelentek a tudatos vásárlók, itt az ideje hát a tudatos tervezésnek is. A Hannabiban és Rácz Anikóban nemcsak rokonlelket, de példaképet is találtunk.

Pénteken nem tettük le a lantot mint a többi rendes munkásember, hanem úgy döntöttünk a hétvégét egy Magyarországon kevéssé ismert módszer, a design thinking megismerésére szánjuk és részt veszünk a Budapest Sustainability Jam-en. A program fő témája a fenntarthatóság, ahol 4-6 fős csapatok elkezdenek dolgozni egy megadott témán. Olyan emberek, akik addig még sosem találkoztak és mégis arra vállalkoznak, hogy együtt gondolkozzanak és ötleteljenek. Az esemény először került megrendezésre Magyarországon, életre hívója Baráth Réka volt. Elképesztően izgalmas amikor emberek mindenféle szociális-kulturális aggályukat levetve elkezdenek egymás felé fordulni, együtt ötletelni. Az esemény hívószava a ‘doing not talking’ azaz a ‘csináld, ne dumálj’ elve. Mindenütt ahol eddig megfordultam – az oktatási rendszerünkben, meetingeken és különböző munkaterületeken – azzal találkoztam, mennyire lefojt minket a saját szófosásunk és az érveink megvédése. Azaz az időnk 60%-át meddő vitákkal töltjük ahelyett hogy létrehoznánk és tesztelnénk azt, amivel foglalkozunk.

Image

A design thinking folyamata négy szakaszra oszlik, és nálunk elég jól lecsökkentette a duma-duma részt:

Discover (felfedezés, tapasztalás)
A projekt elindulási szakasza. Minden egy ötlettel vagy egy ihlettel kezdődik, amelyet nagyon gyakran a felhasználó igényeiből merítünk. Ide tartozik a :

  • piackutatás
  • a felhasználó(k) tulajdonságainak feltérképezése
  • információink összefésülése
  • kutatócsoportok megtervezése / összeállítása

Define (meghatározás)
A modell második pontjában meghatározzuk mi a fennálló probléma, valamint értelmezzük és összehangoljuk ezeket az igényeket az üzleti célok eléréséhez. Fő tevékenységeink:

  • projektfejlesztés
  • projekt menedzsment
  • projekt jóváhagyása

Develop (fejlesztés)
A harmadik fázis a fejlesztés időszaka, ahol a dizájn és az innováció eszközeit használva megoldásokkal állunk elő. A vizuális eszközök segítenek megérteni és adott esetben újratervezni a folyamatot. Elkészülnek az első prototípusok. Itt lesz feladatunk a:

  • multidiszciplináris munkavégzés
  • vizuális menedzsment
  • prototípus kifejlesztése
  • tesztelés

Deliver (kézbesítés, átadás)
Az utolsó pont a teljesítési szakasz, ahol megtörténik a kapott termék vagy szolgáltatás véglegesítése, végül pedig piacra dobása. A tevékenységek és célok ebben a szakaszban a következők:

  • Végső tesztelés, a termék elfogadása és kiküldése a piacra
  • Célok, értékelés és visszacsatolás

A design thinkingről egyébként rengeteg anyag van…a rossz hírem az hogy mind angolul. Aki viszont vizuális, az ebből tuti érteni fogja.

Image

Bár együtt mentünk a Lackóval, két különböző csapatban dolgoztunk , úgyhogy a tapasztalataink is teljesen mások. Ha kíváncsiak vagytok milyen ötleteken dolgoztunk a hétvégén, akkor itt megnézhetitek a záró prezentációkat. Warning! Angolul vannak.  😉

Budapest Sustainability Jam 2013 presentations

Zsuzsi


Leave a comment

Pixelek alá bújva – avagy Zölderdőben jártam

Az elmúlt napok dúsak voltak mint a hamis gulyás.

Kezdem az egy hetes eseménnyel

A verseny, felfalta azt a hétvégét. Pihenés helyett szuperintenzív munka. Nem mintha amúgy pihenni szerettem volna a hétvégén, de így még a lazulás is átértékelődött. És persze hétfőtől újra teljes gőzzel.

Mire volt jó? Kötelező volt átgondolni egy két dolgot. Nem is a győzelem mozgatott minket, hanem elsősorban a gyakorlás. Olyan volt mint egy mini képzés, maxi tempóban.
Rengeteg izgalmas ember jelent meg. Mindenkinek megvolt a maga módszere arra hogy hogyan kell megváltani a világot. Az első pár percben felmértük mit tudunk kihozni a dologból, még pedig azt hogy képesnek kell lenni elmondani a koncepciónkat 2 percben, úgy hogy ez az úgy nevezett pitch /vaker/ érdeklődést és helyes megítéléseket hagyjon maga mögött. Ha azt hiszed te tudod, akkor ne olvasd tovább, de a konklúzió a következő:
Nem kell elmondani mindent. Azt kell elmondani amit szeretnél hogy megjegyezzenek és úgy hogy az érthető legyen.
Ha komplex a dolog, akkor válassz ki egy dolgot majd egy másikat.. a hallgatóság vissza fog kérdezni, hogy ezt vagy azt miből gondolsz, vagy validáltad-e a feltevést. Már ha a dolog érdekes, csak nem volt világos.
Zsuzsival nehéz vitatkozni. Nem is nagyon mernek az emberek. Elmondta a mondókáját én bemutattam az asztal csomózási különszámomat, majd kértük a zsűri támogatását.. Ekkor valmi furcsa dolog történt: olyan volt mintha egy pillanatra üres teremben találtuk volna magunkat. senki sem szólt.. egy kérdés sem.. mintha hipnotikus álomba zuhantak volna. Egyedül Kádas doktor volt éber de nem akart belerondítania csendbe (mintha fogalmazott volna egy gondolatot, amit az imént látott előadó ébresztett benne). Zsuzsi lehengerlő személyisége nem tűrt kérdéseket. Legalább 15 mp eltelt amíg felocsúdtak. Őszintén az volt az érzésem, hogy azért kérdeznek, mert úgy tűnt, hogy ez a dolguk. Válaszoltunk is. Azt hittük minden ködöt eloszlattunk.

Viszont ami egyértelmű volt hogy mindenki látni szeretné a termékeket..

A teendők nem engedték hogy korábbra ütemezzük a tervezést. Na persze, aki ismer az tudja, hogy jegyzetfüzet nélkül nem hagyom el a lakást.. De hogy digitalizáljon és prototípuskészre varázsoljon az ember egy ötletet, az időigényes és nagyon szigorú koncentrációt igénylő munka.
A frissen elnevezett Smart Design / azaz Tudatos Tervezés pedig még annál is egy fokkal összetettebb. A Tudatos Tervezés a mi esetünkben leegyszerűsítve annyi, hogy mikor valami a síkból kivágásra kerül, annak negatív formái szintén felhasználhatóak legyenek. Ez nem panasz, hiszen imádom azt csinálni amiben azt érzem, hogy egyedülálló vagyok. De nehezen  viselem, ha valaki azt feltételezi, hogy az én munkám játék. Digitális pancsolás a pixel-óceánban. A legtöbb ismerősöm, már ott kényelmetlenül érzi magát amikor azt mondom hogy vektor grafika szerűen az én pixeleim, csak a koncepció megjelenítéséhez kell.
A tervezés nem játékos időtöltés rajzolgatással, meg hajogatással, még ha kívülről ilyennek is látszik. Olyan mintha azt mondanád, hogy az üzlet ember munkája az nem munka; hiszen csak papírokat ír alá, meg olvasgat. Mindenki le tudja írni a nevét – ezért nem kell szívrohamot kapni. Vagy a tanár munkája nem kunszt csak elmondja amit tud, megtanulni nem neki kell :))

Az első néhány Fészek Rész hamarosan bemutatásra kerül.

És akkor a koncepciót is megismertetjük veletek kicsit pontosabban mint azt idáig lehetett a blogból kiböngészni, hogy mi is a FészekRészek teljes egészében.

Greenspiration szuper szervezés volt. Köszönjük Ágoston Lacinak, Rét Zsófinak, Pap Andrásnak és az háziganzdánknak Kuti Jánosnak. A zsűrinek is köszönünk minden tanácsot és támogatást. A verseny után személyesen váltott szavaikért különösen hálásak vagyunk. Fészek Részek Balázsa és ZsuSkója, Fazekas Gábor villamos mérnök zöldenergikus segítségével végig feszített, fegyelmezett munkát diktáltak. Ezt  pedig én köszönöm nektek. Zsóka vasárnapját és kedvességét sem tudom szó nélkül hagyni.

De most már elég a szavakból.. Számolok egy nagyot és aztán várnak az irka-firkák! 😀