feszekreszek

A Fészkes Fenegyerekek

Pixelek alá bújva – avagy Zölderdőben jártam

Leave a comment

Az elmúlt napok dúsak voltak mint a hamis gulyás.

Kezdem az egy hetes eseménnyel

A verseny, felfalta azt a hétvégét. Pihenés helyett szuperintenzív munka. Nem mintha amúgy pihenni szerettem volna a hétvégén, de így még a lazulás is átértékelődött. És persze hétfőtől újra teljes gőzzel.

Mire volt jó? Kötelező volt átgondolni egy két dolgot. Nem is a győzelem mozgatott minket, hanem elsősorban a gyakorlás. Olyan volt mint egy mini képzés, maxi tempóban.
Rengeteg izgalmas ember jelent meg. Mindenkinek megvolt a maga módszere arra hogy hogyan kell megváltani a világot. Az első pár percben felmértük mit tudunk kihozni a dologból, még pedig azt hogy képesnek kell lenni elmondani a koncepciónkat 2 percben, úgy hogy ez az úgy nevezett pitch /vaker/ érdeklődést és helyes megítéléseket hagyjon maga mögött. Ha azt hiszed te tudod, akkor ne olvasd tovább, de a konklúzió a következő:
Nem kell elmondani mindent. Azt kell elmondani amit szeretnél hogy megjegyezzenek és úgy hogy az érthető legyen.
Ha komplex a dolog, akkor válassz ki egy dolgot majd egy másikat.. a hallgatóság vissza fog kérdezni, hogy ezt vagy azt miből gondolsz, vagy validáltad-e a feltevést. Már ha a dolog érdekes, csak nem volt világos.
Zsuzsival nehéz vitatkozni. Nem is nagyon mernek az emberek. Elmondta a mondókáját én bemutattam az asztal csomózási különszámomat, majd kértük a zsűri támogatását.. Ekkor valmi furcsa dolog történt: olyan volt mintha egy pillanatra üres teremben találtuk volna magunkat. senki sem szólt.. egy kérdés sem.. mintha hipnotikus álomba zuhantak volna. Egyedül Kádas doktor volt éber de nem akart belerondítania csendbe (mintha fogalmazott volna egy gondolatot, amit az imént látott előadó ébresztett benne). Zsuzsi lehengerlő személyisége nem tűrt kérdéseket. Legalább 15 mp eltelt amíg felocsúdtak. Őszintén az volt az érzésem, hogy azért kérdeznek, mert úgy tűnt, hogy ez a dolguk. Válaszoltunk is. Azt hittük minden ködöt eloszlattunk.

Viszont ami egyértelmű volt hogy mindenki látni szeretné a termékeket..

A teendők nem engedték hogy korábbra ütemezzük a tervezést. Na persze, aki ismer az tudja, hogy jegyzetfüzet nélkül nem hagyom el a lakást.. De hogy digitalizáljon és prototípuskészre varázsoljon az ember egy ötletet, az időigényes és nagyon szigorú koncentrációt igénylő munka.
A frissen elnevezett Smart Design / azaz Tudatos Tervezés pedig még annál is egy fokkal összetettebb. A Tudatos Tervezés a mi esetünkben leegyszerűsítve annyi, hogy mikor valami a síkból kivágásra kerül, annak negatív formái szintén felhasználhatóak legyenek. Ez nem panasz, hiszen imádom azt csinálni amiben azt érzem, hogy egyedülálló vagyok. De nehezen  viselem, ha valaki azt feltételezi, hogy az én munkám játék. Digitális pancsolás a pixel-óceánban. A legtöbb ismerősöm, már ott kényelmetlenül érzi magát amikor azt mondom hogy vektor grafika szerűen az én pixeleim, csak a koncepció megjelenítéséhez kell.
A tervezés nem játékos időtöltés rajzolgatással, meg hajogatással, még ha kívülről ilyennek is látszik. Olyan mintha azt mondanád, hogy az üzlet ember munkája az nem munka; hiszen csak papírokat ír alá, meg olvasgat. Mindenki le tudja írni a nevét – ezért nem kell szívrohamot kapni. Vagy a tanár munkája nem kunszt csak elmondja amit tud, megtanulni nem neki kell :))

Az első néhány Fészek Rész hamarosan bemutatásra kerül.

És akkor a koncepciót is megismertetjük veletek kicsit pontosabban mint azt idáig lehetett a blogból kiböngészni, hogy mi is a FészekRészek teljes egészében.

Greenspiration szuper szervezés volt. Köszönjük Ágoston Lacinak, Rét Zsófinak, Pap Andrásnak és az háziganzdánknak Kuti Jánosnak. A zsűrinek is köszönünk minden tanácsot és támogatást. A verseny után személyesen váltott szavaikért különösen hálásak vagyunk. Fészek Részek Balázsa és ZsuSkója, Fazekas Gábor villamos mérnök zöldenergikus segítségével végig feszített, fegyelmezett munkát diktáltak. Ezt  pedig én köszönöm nektek. Zsóka vasárnapját és kedvességét sem tudom szó nélkül hagyni.

De most már elég a szavakból.. Számolok egy nagyot és aztán várnak az irka-firkák! 😀

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s